Miért szorong a gyógytornász hallgató?

A cikk egészségügyi hallgatóknak, oktatóknak és végzett szakembereknek szól, akik érzik, hogy valami feszül, de nem tudják pontosan, mi. A témám most aktuális, mert egyre több fiatal egészségügyi szakembernél mutatkoznak neurofiziológiai szintű stressztünetek, miközben még csak tanulnak. Érdemes tudni, hogy a krónikus stressz már a képzési idő alatt is maradandó idegrendszeri változásokat okozhat és kihat a teljes életpályán tanúsított szakmai működésre!

Miért fontos a szupervízió a gyógytornász hallgatóknak?

2024 szeptembertől 2025 júliusig ingyenes egészségügyi szupervízióban részesülhettek a Szegedi Tudományegyetem Egészségtudományi és Szociális Képzési Karánnak negyedéves gyógytornász hallgatói, akik számára biztosított szupervíziós folyamat nem pusztán egy "jó lehetőség" volt. Egy idegrendszeri újraszabályozás, amely hosszú távon meghatározza, hogy hogyan reagálnak majd a stresszre a szakmai életükben.

A Polyvagal Theory (Stephen Porges, 1995) szerint az idegrendszer nem csak reagál a környezetre – formálja is az észlelésünket. Egy hallgató, aki a gyakorlatok során tartósan szimpatikus aktivációban van – vagyis állandó készenléti állapotban vagy stresszben –, nem fog tudni optimálisan tanulni, figyelni vagy empatikusan kapcsolódni. A szupervízió lehetőséget teremtett arra, hogy a diákok idegrendszere visszataláljon a ventralis vagus által dominált, biztonságos állapotba, ahol a valódi tanulás, a kapcsolódás és a fejlődés megtörténhet.

A szupervíziós beszélgetésen megjelentek mentoring elemek és információátadás is, de a konkrét esetelemzéseké és közös, személyiségfejlődés közpotű problémamegoldásoké volt a fő szerep.

De mitől ennyire stresszes egy szakmai gyakorlat?
A gyógytornász hallgatók már a képzésük során éles helyzetekkel találkoznak: magas elvárások, kiszolgáltatottság, (gyakran toxikus) szervezeti kultúra, fájdalom és felelősség. Ezek nem csak testileg, hanem pszichésen és idegrendszeri szinten is kihívást jelentenek. Ahogy Peter Levine is hangsúlyozza: „A test emlékezik.” A hallgatók viselkedésében megjelenő elfojtás, visszahúzódás vagy túlpörgés gyakran nem tudatos döntés, hanem neurobiológiai védekezés. Ezek a copingok azonban átírható és a kiégésmegelőzés elősítése érdekében átirandók.

Mi történik a szupervízióban az idegrendszer szintjén?

A szupervízió során biztonságos, megtartó tér jön létre, amelynek során az agy amygdala-aktivitása csökken, és aktiválódik a prefrontális kéreg, ami lehetővé teszi a reflektív gondolkodást és az önszabályozást (Van der Kolk, 2014). Ez nem pusztán mentális gyakorlat, hanem neuroplasztikus átrendeződés, amely új tanulási mintázatok kialakulását teszi lehetővé.

A Richard C. Schwartz által leírt „internal family systems” modell alapján egy hallgató többféle belső „részből” is állhat, amelyek néha ellentmondanak egymásnak. Például: „Szeretném jól csinálni, de rettegek a hibázástól.” A szupervízió ezeket a részeket integrálhatóvá és elfogadhatóvá teszi, ami a szakmai identitás fejlődésének alapja.

A hallgató tehát a szupervíziós ülések során egy biztonságos közegben megtanul más perspektívákból ránézni a saját, társai, oktatói és betegei viselkedésére, így multiperspektivikusan kezdi értelmezni és kezelni az általa tapasztalt jelenségeket. Ez stabilitást biztosít a szimpatikus-paraszimpatikus szabályozásásában, mely által hatékonyabban, magabiztosabban és objektívabban képes ellátni feladatát.

És ha ez a stabilizálás nem történik meg? Mi történik akkor?

A krónikusan aktivált stresszválasz hosszú távon beszűkült fókuszhoz, kiégéshez, szakmai izolációhoz és elkerülő vagy éppen túlkopenzáló viselkedéshez vezethet. A segítő szerepből hamar megmentő szerep lesz, mely átcsúszik a mártír attitűdbe, így garantált a testi-lelki túlterheltség és kiégés. A hallgatók gyakran magukban keresik a hibát, miközben valójában egy diszregulált rendszer részei. Ők a rendszernek egy eleme, ahogy eleme az oktató, a beteg, az orvos és mindenki más. A rendszer elemeit pedig nem lehet egymástól függetlenül értelmezni és értékelni. A szupervízió rendszerszemléletet visz a helyzetek és viselkedések elemzésébe is.

A jövő gyógytornászai nem csak technikai tudással kell, hogy rendelkezzenek. Mentális rugalmasság, önreflexió, érzelemszabályozás nélkül nem lehet hitelesen és hosszú távon jelen lenni a páciensekkel való munkában. A szupervízió tehát nem extra – hanem alapvető idegrendszeri karbantartás. A szakmai tudás fejlesztése mellett az érzelmi intelligencia és reziliencia alapvető fontosságú a hiteles működés és hivatásszerű élet tekintetében. Ezt pedig már hallgató korba érdemes elkezdeni.

Gyakorlott dolgozóként és hallgatóként is alapvető szükséglet a neuropszichológiai biztonság és stabilitás. A hiteles szakmai jelenlét kulcsa nem a „keménység” vagy az "önfeláldozás", hanem a rugalmas idegrendszeri szabályozás. A szupervíziós folyamat ehhez nyújt megtartó keretet.

Ha szeretnél jelentkezni, a kapcsolatfelvétel résznél is megtehetetd, vagy írj egy e-mailt az Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. e-mail címre.